“Questa terra è di Dio. Questo libro è il mio”
Cenzorok, tulajdonosok és régi gyűjtők a Kaufmann-gyűjtemény 15–18. századi héber könyveiben
Az MTA Könyvtár és Információs Központ Keleti Gyűjteménye 2022 szeptemberében kétéves projektre nyert támogatást. A projekt két fő pillérre a digitalizálás és a katalogizálás, amely Kaufmann Dávid héber kézirat- és könyvgyűjteményének ötszáz, 15-18. századi nyomtatott könyvére terjed ki. A teljes kollekciót a tudós-gyűjtő néhai anyósa 1905-ben adományozta a Könyvtárnak.
Viszonylag kis terjedelme ellenére a Kaufmann-gyűjteményt a világ egyik legjelentősebb héber könyvgyűjteményének tartják. Kaufmann Dávid (1852-1899) pontosan 170 éve született, és ezen alkalmat ragadja meg a Könyvtár, hogy felhívja a tudósok és az érdeklődő közönség figyelmét erre a kimagasló örökségre.
Jelenleg csak a Weisz Miksa által, 1906-ban összeállított rövid, néhol kissé pontatlan katalógus áll rendelkezésünkre. Ezen kívül rövid leírások elérhetők az MTA KIK online katalógusában is, azonban ezek sem elég részletesek az egyes dokumentumok azonosításához.
A digitalizálást a Könyvtár munkatársai végzik, és az elkészült tételeket nyílt hozzáféréssel helyezik el a saját adatbázisukban a REAL-R-ben. A képek egy link segítségével kapcsolódnak a könyvtár katalógusában található online rekordokhoz. Ennek köszönhetően válnak ezek a könyvek világszerte szabadon hozzáférhetővé. A részletes leírásokat Fabrizio Quaglia, a terület szakértője készíti.
1. Kaufmann B 511: A címlapon egy vételi bejegyzés Yehudah b. Yohanan Ghiron által.
A kezdeti felmérés azt mutatta, hogy a könyvek a következőképpen rendszerezhetők: a 13 incunabulum (ősnyomtatvány) 15 címet tartalmaz. 185 kötet 16. a századból, míg 138 könyv a 17.- és 163 a 18. századból származik. Kaufmann Dávid nemcsak jelentős tudós és az Országos Rabbiképző Intézet professzora volt, hanem a héber kéziratok és könyvek lelkes gyűjtője is. Kaufmann nemcsak egyes köteteket szerzett be könyvkereskedőktől és aukciókon keresztül, hanem egész könyvtárakat is. Ismeretes például az az eset, amikor tíz láda könyvet és kéziratot vásárolt 1877-ben a padovai zsidó Trieste testvérektől. Szerzeményei közül külön meg kell említeni Olaszország egyik legjelentősebb hebraistája, a mantovai rabbi, Marco Mortara (1815-1894) könyvtárát.
A margináliák jelenléte mellett e gyűjtemény jelentőséggel bír a diaszpóra zsidó történelmének nyomtatott és kézzel írott bizonyítékaként is. Az egykori tulajdonosok nevei mögött emberek gyötrelmes és nehéz életét láthatjuk, akik gyakran önszántukból vagy kényszerből költöztek városról városra, megtartva vagy eladva saját könyveiket. Ráadásul, évszázadokon át ezeket a dokumentumokat az inkvizíció gyakran elkobozta, amint azt az egyházi cenzorok aláírása is mutatja. Egyes cenzorok, miután lefoglalták, átdolgozták a héber szövegeket, áthúzva a "tiltott" szavakat és mondatokat, mások azonban figyelmetlenebbek voltak, és elhanyagoltak bizonyos keresztényellenesnek tartott kifejezéseket, vagy csak kisebb törléseket végeztek, amelyek lehetővé teszik az elhallgatott szövegrészek felismerését. Ezért néha egyszerűbb számunkra megérteni, hogy mit töröltek, mint magát az aláírást, amelyet egy cenzor a munkája befejezésekor a könyvre írt. Lásd például Bernardino Nuceti, a pármai Szent Hivatal jegyzőjének a Kaufmann B 32. lapján található aláírását.
2. Kaufmann B 32: Bernardino Nuceti aláírása (fol. 33r.)
E visszaélésekért kárpótol minket, hogy sok esetben épp az ő aláírásaik alapján lehet feltételezni, hogy Olaszországon belül hol volt egy héber könyv a 16., a 17., vagy akár a 18. században. Az így megszerzett ismeretanyag segíthet azonosítani, hogy egy közösség milyen jellegű könyveket olvasott. Itt csak két olyan példát említünk, amelyek tanúsítják az olvasás elterjedtségét a 16. századi mantovai zsidó közösségben: Jacob Tizzano kereskedő, aki a 16. század első felében élt, egy 15. századi Tehillim (Kaufmann B. 938) tulajdonosa volt. Israel Usiglio (?-1646), aki nem rabbi volt, hanem a modenai zsidó közösség polgári vezetője, Ibn Ḥabib krakkói, 1588 vagy 1590-es kiadású 'Ein Yiśra'el-jét, vallási előírásokat tartalmazó szöveggyűjteményét birtokolta (Kaufmann B 633). Továbbá, az eddig megvizsgált anyagok lehetővé teszik számunkra, hogy olyan rendkívül fontos tulajdonosok nyomára bukkanjunk, mint amilyenek a 17. században élt mantovai rabbik, Gur Aryeh Levi (Kaufmann B 479) és Samuel Portaleone (Kaufmann B 507) voltak; valamint Yehudah Ḥayyim Ghiron firenzei rabbi, aki a 18. század első felében élt (Kaufmann B 511).
Ez utóbbi dokumentum egy további, kézzel írt mellékletet is tartalmaz, amely a zsidó közösség életének alapvető jellegzetességeit, hagyományaik fennmaradását mutatja be. A nyomtatott szöveg befejezése után két Purim-vers másolatát olvashatjuk nyolc oldalon keresztül, ugyanazon kéztől. Az első vers az 1-4. oldalon található, melynek címe: Bimei Aḥašveroš, Ai Ester nosṭrah nuṭriṣe („Ahasvérus napjaiban, Ahi Ester nostra nutrice”). Ahogy a címe is mutatja, olasz szavak vannak benne héber betűkkel átírva. Úgy tűnik, ennek a versnek csak két példánya ismert: MS. 3281 a New York-i Jewish Theological Seminary Library-ban, amely 1631-es keltezésű, és a 17-18. századból származó londoni Montefiore Library egykori M. 365-ös számú tétele.
3. Kaufmann B 511: Purim ének (f.1r) Eliyahu Kappelmann,(?-1914).
A második költemény a 4-7. oldalon olvasható, és egy jól ismert goliárd ének, amelyet Észak-Olaszországban komponáltak, אל ביל פורים פאטי אונורי ("Fate onore al bel Purim") címen. Purim idején napjainkban is éneklik ezt a dalt Livornóban, „bagitto” nyelvjárásban, zsidó-olasz dialektusban. A Fate onore al bel Purim c. műnek néhány kézzel írott változata létezik.
Az ősnyomtatványok mellett az anyag különleges jelentőséggel bír az olyan témájú könyvek kulturális és történelmi értéke miatt, mint a Kabbala – ilyen a Zohar, Mantua 1560 (Kaufmann B 226.3) egy példánya, amelyet 1894-ben adott el Salomone Jona modenai rabbi (1822-1904) személyesen Kaufmann Dávidnak 70 líráért. Számos dokumentum kitűnik ritkaságával, valamint bizonyos sajátos bejegyzéseivel. A kutatók és az érdeklődő olvasók értékelni fogják a korábbi tulajdonosok jelentőségét, pl. a Ketuvim (Kaufmann B 937) Velencében 1618-ban megjelent példányát, melyet a híres olasz tudós, Samuel David Luzzatto (1800-1865) látott el jegyzetekkel.
A Kaufmann-gyűjtemény azt is megmutatja, hogyan változott a zsidók élete az idők során - a vágyakkal, álmokkal és a gazdasági viszonyokkal együtt -, valamint az egyéni elhivatottság, a családi örökségek és a gyűjtőmunka összefonódását, amelyre például szolgál Abraham Joseph Salomon Graziano (1619-1685), modenai rabbi, és a mantovai Sanson Sacerdote Modon rabbi (1679-1727). Kaufmann könyvtárának jelentős részét családi kapcsolatai révén építette fel, amint azt bizonyítja a Kaufmann B 752 tétel is, amely korábban Loeb Lion Gomperz (1782-1859) rabbié, Kaufmann feleségének, Gomperz Irmának (1854-1905) a nagyapjáé volt. Másrészt Kaufmann olyan külföldi gyűjtőktől is vásárolt antikvitásokat, akikkel talán nem volt közvetlen kapcsolata, ilyen pl. Eliyahu Kappelman (?-1914) litván komló- és gabonakereskedő (Kaufmann B 63.)
4. Kaufmann B 63: A második előzéklap hátoldalán, Kaufmann Dávid héber és jiddis tulajdonosi bejegyzése, a jellegzetes lilaszínű tintával.
Érdekes megfigyelni, hogy az olasz tulajdonban lévő könyvek egy részét külföldön nyomtatták, ami a zsidó kultúra mobilitását és folytonosságát bizonyítja Közép- és Kelet-Európában, jóllehet a héber könyvek nyomtatását gyakran nem kevésbé akadályozták, mint Olaszországban. Sajnálatos módon számos olasz származású tétel jelenléte az olasz zsidók magán- és közösségi könyvtárainak, főként a 19. században végbement, szándékos vagy hanyag szétszóratását bizonyítja. Ennek ellenére sok esetben épp ez menthette meg a könyveket az elkallódástól, vagy akár a megsemmisüléstől. Ezért van a gyűjteménynek különös, bár nem kizárólagos jelentősége.
